Kutyázásunk története

Mintha ma lett volna, úgy emlékszem a kezdetek minden momentumára.
2001-ben egy délután Debrecenben sétálva figyelmesek lettünk egy gazdátlannak tűnő ír szetter kutyára . Sejtésünk beigazolódott a kutyus valóban magányosan kóborolt.
Mikor észrevett minket, barátságosan közeledett felénk ,látszott ,hogy szeretne tartozni valakihez. Némi hezitálás után arra az elhatározásra jutottunk, hogy hazavisszük és befogadjuk. Törhettük a fejünket ,mert nehezen lehet elképzelni egészséges együttélést egy ilyen nagytestű energiabombával, mindössze 40 négyzetméteres lakásban.
Rendkívül intelligens jószág volt, hiszen egy két nap alatt alkalmazkodott új környezetéhez, gazdájához, illetve néhány nap elteltével már hallgatott is új nevére.

Hamar megszerettük, hozzánk nőtt ,de mindvégig ott motoszkált bennünk a gondolat ,hogy talán valakinek hiányzik. Ezzel egy időben fel is figyeltünk arra a plakátra, amelyen Tomát(becsületes nevén Aramiszt )keresték. Még aznap délután visszaadtuk a gazdájának, aki meglepő módon- egy idős néni volt. Elmondása szerinti nem tudta kielégíteni kutyája mozgásigényét, viszont nagyon ragaszkodtak egymáshoz, ezért megválni is képtelen volt tőle. Végül is mindez oda vezetett, hogy Toma rutinos csavargó lett.
A búcsú fájdalmas volt. Hatalmas űr keletkezett bennünk amit orvosolni csak egy másik kutyus tudott .Tomában nagyon tetszett a temperamentuma, gyorsasága , intelligenciája .Úgy gondoltuk, mivel az ír szetter vadászkutya ,valami hasonlót kell keresnünk egy kicsit kisebb kivitelben. Bevallom nem sok kutatómunka és utánajárás után, az angol cocker spánielre esett a választás. Még az nap ,úgymond „kutya futtában” vettünk egy hirdető újságot. Egyetlen egy személy volt aki spánielt szeretett volna értékesíteni. Felhívtuk az illetőt és még aznapra meg is beszéltünk egy találkozót. Szerencsére-vagy talán szerencsétlenségünkre-az alom utolsó kutyája még eladó volt. Az anyja rettentő módon el volt hízva, mindemellett sem törzskönyvvel ,sem oltási papírokkal nem rendelkezett.
Tulajdonképpen nem nyerte el a tetszésünket sem a környezet, amelyben nevelkedett Panda, sem pedig az a mód, ahogyan a kutyákat tartotta a „gazdi”. Csupán egy dolog lebegett a szemünk előtt: Nekünk Ma kell kiskutya! Ma már tudjuk, hogy türelmetlenségünkkel nagy hibát követtünk el.
Teltek múltak a hetek Panda cseperedni kezdett. Hat hónapos volt, mikor számunkra is világos lett ,hogy nem fajtatiszta kiskutyát vettünk (mondani sem kell, hogy fajtiszta áron).

Mire ez kiderült Panda a szívünkhöz nőtt. Sajnálatos módon nem alakult ki a tenyésztő és a leendő tulajdonos közötti viszony sem, -amit én mai fejemmel elvárok egy magát valamire adó tenyésztőtől-ami lehetővé tette volna a reklamáció lehetőségét. Ennek hiányában és az eltelt félév távlatában, jóformán már a címre sem emlékeztünk, honnan is került hozzánk a kutyus. http://olcsokutya.info/

Miért a pumi?

Édesapám fiatal korában pulikat tenyésztett és mindig áradozott rettentő jó intelligenciájú alkalmazkodó képességű kutyáiról .Adott lett volna a helyzet ,nekem is tetszett ,de valami hiányzott, amit a mai napig sem tudok megmondani ,hogy micsoda.

Több kiállításra is szemlélődtünk, majd 2009 augusztusában a Debreceni cacib-on,feltűnt egy rendkívül impozáns, határozott, mégis bohókás ezüst színű kutya ,több pom pom fülű társával a ringben. Ők voltak a pumik. Hazamentünk és bújtuk a netet, mindent meg akartunk tudni róluk. Sok információ között rábukkantunk –2009 szeptember magyar pásztorkutyák terelőversenye ,pumi speciális kiállítás Hortobágy –egy újabb találkozási ,ismerkedési lehetőségre .Egy hónapot kellett várni ,de megérte. Amit Hortobágyon láttunk az szerelem volt első látásra .Hamar kiszúrtunk magunknak egy hölgyet, és egy fiatalembert akik jöttek mentek intézték a dolgukat, szervezkedtek és a lábuknál ott követte őket és minden rezdülésüket figyelte - a világ legtermészetesebb dolgaként- a pumi. Ez a fiatal hölgy talpig népviseletben Menyhárt Krisztina későbbi Tüske kutyám tenyésztője volt. Az úriember pedig Takács Ferenc volt szintén két Kondacsipkedő kutya társaságában. Ez a kétnapos rendezvény olyan színvonalas volt és olyan mély nyomot hagyott bennünk, hogy nem is kellett gondolkodnunk rajta, hogyan tovább .Tudtuk ,hogy mi is szeretnénk ezt az életérzést és ezt a világot ami elénk tárult ezeket a pumikat és gazdáikat látva. Megszületett a döntés mi nem kutyát hanem Pumit szeretnénk!
Felvettük a kapcsolatot Menyhárt Krisztinával akinél október végére voltak várhatók kiskutyák .Tanácsára felkerestük még a kiskutyák születése előtt több hazai tenyészetet. A döntésünk pedig egyértelmű volt, Kondacsipkedő társunk lesz.

Tenyésztési elveink

A tenyésztés során az alábbi kritériumoknak kívánunk megfelelni:

-küllem(standard alapján)
-pumis temperamentum megőrzése:
Lényegesnek tartjuk a minél tökéletesebb (standard) küllemre törekvést ,viszont nem lehet ez kizárólagos szempont .Számunkra épp oly fontos ,hogy azok a tulajdonságok amire kitenyésztették ,tovább öröklődjenek a következő generációkban is.

-Egészség (szűrővizsgálatok fontossága , megfelelő higiéniás körülmények biztosítása)
-A családunkban (falkánkban) eltöltött első nyolc hétben a kiskutyáknak megfelelő szocializációs háttér biztosítása.